A kockázati tőkebefektetésekkel foglalkozó előző bejegyzésben áttekintettük a kockázati tőkealapok elsődleges jellemzőit. Ebben az írásban arról írunk, hogy milyen befektetésekre vadásznak, azaz milyen vállalkozásnak érdemes a finanszírozási terveiben kockázati tőkebevonással számolnia.
Legutóbb bemutattunk egy szemléletes ábrát a vállalatfinanszírozási formákról, amelyből levezethető, hogy a vállalkozások különböző életszakaszaiban más és más finanszírozási típusok jellemzőek. Két olyan szakaszt azonosítottunk, ahol a kockázati tőkealapok aktív szerepet tudnak vállalni. Egyfelől az ún. seed és start-up időszak között, másfelől a gyors növekedési szakaszt követően, amikor az adott vállalatok érett életszakaszba kerülnek.
A két helyzet alapvetően különbözik. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mit keresnek e két életszakaszban lévő vállalatoknál a pénzügyi befektetők, érdemes pár szót ejteni a két vállalkozási létállapotról.
Egy cég életében a kezdeti életszakasz az üzleti elképzelés strukturálásáról, a vállalkozás megszervezéséről, a termékfejlesztésről és az üzleti-pénzügyi modell kialakításáról szól. Amikor ezek eljutnak egy többé-kevésbé konzisztens, a vállalat első éveire érvényesnek gondolt formába, onnantól beszélhetünk start-up fázisról. Ekkor már működik a vállalat, nemcsak elképzelésekről, üzleti ötletről van szó, hanem valós működésről. Ez már az a fázis, amikor egy specialista, de mégiscsak intézményi befektetői kör, a korai fázisú vállalatokra szakosodott kockázati tőke alapok képesek értekelni a vállalatokat, és azok jövőbeni üzleti és finanszírozási elképzeléseit.
Fontos érteni minden innovatív, tőkeigényes üzleti elképzelést megvalósító vállalkozónak, hogy intézményi befektetőt pusztán üzleti ötletre nem lehet megmozdítani. Nyilván más az üzleti angyalok (kicsit) és főként az ún. akcelerátor befektetők érdeklődése (egyik leghíresebb az Y- Combinator), de az ő finanszírozási lehetőségeik általában jóval korlátosabbak.
Ebben a fázisban a kockázati tőke a növekedés lehetőségéért fektet be. Az elindulásához kapcsolódó gyerekbetegségekből kigyógyulva, az első buktatókon túljutva a vállalkozás már ténylegesen a küldetése megvalósítására fókuszál. Ha az első piaci visszajelzések a pénzügyek nyelvén is pozitívak (nyereséggel lehet a terméket értékesíteni, látható és érthető vevőkör került beazonosításra), és a kívánatos üzemméret elérését kellene megfinanszírozni, akkor van értelme a kockázati tőke bevonásának.
Más a helyzet az érett életszakaszban lévő vállalkozásokba történő kockázati tőkebefektetésnél. Mások az intézmények és a szakértői gárdák is. A vállalatok érett szakaszba lépve jelentős és stabil piaci részesedéssel, komoly eszközparkkal, szellemi tőkével, kapcsolatrendszerrel és – ami a befektetők számára a legfontosabb – jelentős készpénztermelő képességgel rendelkeznek. A szakzsargon ez utóbbi miatt is nevezi ezeket a cégeket „fejősteheneknek” (cash cow).
Egy ilyen vállalkozás befektetési szempontból két ok miatt is vonzó lehet:
1) A szaktudás, az eszközök, az értékteremtési eljárások felhasználásával a társaság tevékenységét jelentősen bővíteni lehet. A bővülés lehet földrajzi, vertikális vagy egyéb irányú. Ugyanazt az erőforrás-rendszert többszörösen hasznosítani lehet: ez nyilván hatalmas profitbővülési lehetőséget jelent. A speciális áttétel (leverage) a hozam potenciál mellett persze a kockázatokat is növeli, a jóval nagyobb és összetettebb üzemméret okán.
2) Egy fejőstehén pozíciója klasszikus finanszírozási technikákkal is kihasználható. A tőkeáttételes vállalatfelvásárlások, az LBO-k világa (leveraged buy-out) a kockázati tőkealapok klasszikus vadászterülete. A válság előtt Magyaroszágon is több tranzakciót bonyolítottak le nagy nemzetközi alapok ezzel a technikával (Advent, Warburg Pincus, Permira). Ilyenkor a tulajdonos jövőbeni hozamának fajlagos növekedését a hitelállomány erőteljes bővülése okozza, ami persze a kockázatokat is növeli. A nagyobb hitelállomány könnyebben vezethet adósságszolgálati problémákhoz. A 2008 óta eltelt időszak ezt igazolta is: számos korábban erőteljesen eladósított, kockázati tőkealapok által tulajdonolt vállalat váltott tulajdonost, egyszerűen a hitelezők átvették az irányítást.
A két fenti befektetési stratégia egyszerre is működhet: nagy tőkeáttétellel történő felvásárlás(ok), majd erőteljes bővülés szállítók és/vagy regionális versenytársak irányába, stb. A lényeg a kockázat tudatos növelése, fejlett menedzsment technikákkal való kezelése és persze a kockázatnövekedéshez kapcsolódó extrahozam „bezsebelése”.
