Már látszik az esélye, hogy egyszer kisemberként is ügyfélnek érezhetjük magunkat a bankoknál, talán még akkor is, amikor éppen nem egy új terméket vásárolunk, hanem egyszerűen „csak” használjuk az infrastruktúrát. Remélhetőleg a jogalkotók a banki működési szabályozások további alakítása során, a jövőben nemcsak a lakossági ügyfelekre, hanem a kisvállalkozásokra is gondolnak majd.

Mindez két olyan esetről jutott eszembe, ami ebben a hónapban, bankolás kapcsán történt meg velem. Pedig tapasztalt ügyfél vagyok: 15 éve a pénzügyi szektorban mozgok, ismerem a lehetőségeket, a rendszereket, az embereket, de az biztos, hogy az eddigi tapasztalataim nélkül, valószínűleg már több ősz hajszálam lenne...

Cégeim számláit ugyanannál a banknál vezetem. Nekem így egyszerűbb, a társaságok közti tranzakciók pedig jóval olcsóbbak. Tiszta haszon. Lehetne. December első napjaiban a kedves bankom az egyik cégnél 5, a másiknál pedig 19 tételben terhelt be ránk összesen 548 Ft, illetve 341 Ft díjat, „alapdíjat kieg díj utóterhelés” jogcímen. Igen, egy 341 Ft-os összeget 19 tételben sikerült beterhelniük. Azt, hogy mindezt milyen alapon, mihez kapcsolódóan, miért tették, és egyébként az indokként feltüntetett kifejezés mit jelent, mindaddig rejtély maradt számomra, amíg meg nem kérdeztem a kapcsolattartómat. Ő elmondta, hogy a valamikori múltban, bizonyos kártyás vásárlások után elmulasztották beterhelni a tranzakciók után a banknak járó díjtételeket.

Annak a kérdésnek a boncolgatásán most elegánsan túllépek, hogy a „pénztártól való távozás után” elfogadunk-e reklamációt a pénztárostól (figyelem, nem a vevőtől, lásd még fogyasztóvédelem). No de az talán elvárható, hogy ne nekem kelljen nyomoznom az ügyben, hanem a bank tájékoztasson, ráadásul úgy, hogy a beterhelt tételek időpontját is megismerhessem, a tranzakciókat leellenőrizhessem. Hogyan nézzek most végig egyszerre 19 tételt, valahonnan a több éves banktörténetből?! És mikorra, hogyan kell ezt lekönyvelni? – kérdezheti majd a számviteli szakértőnk, joggal.

Miközben ezekre a sajnálatos, de ügyfélbarát hozzáállással könnyedén tisztázható eseményekre nem hívták fel a figyelmemet, addig persze mindkét cégünkre azonnal be kellett küldenem az újabb (az elmúlt években egyébként már nem az első) tényleges tulajdonosi nyilatkozatot, melyben minden kérdésről fővesztés terhe és a büntetőjogi felelősség teljes tudatában kellett nyilatkoznunk. Természetesen tisztában vagyok a pénzmosás elleni szabályokkal, és szívesen küzdök is az adóelkerülés és a gazdasági bűnözés ellen, de az összes bankszámlán, értékpapírszámlám, egészségpénztári számlám utáni nyilatkozgatás, személyes azonosítás legalább egy munkanapomat elvitte.

A vállalkozók döntő többségének nem fér bele, hogy adminisztrációs osztályt, titkárságot tartson fenn az ilyen ügyekre. Jó esetben van egy tisztességes könyvelőjük, ügyvédjük, az elővigyázatosabbaknak adószakértőjük, azonban már ezek a költségtételek is nehezen gazdálkodhatók ki az iparágak többségénél. Ez azt jelenti, hogy az adminisztrációt, a fentiekhez hasonló, szinte teljesen értelmetlen dokumentumgyártást, a bürokráciával való „hadakozást” a tulajdonos, az ügyvezető végzi – ahelyett, hogy új üzletek után járna, embereket motiválna, fejlesztené magát, vagy egyszerűen csak pihenne, készülne a karácsonyra.

Mindannyiunknak azt kívánom, egyszer jussunk el oda, hogy a szükséges bürokrácia mértékét azok határozzák meg, akik jópár évet „lehúztak” már egyszeri lakossági vagy kisvállalati ügyfélként, személyi asszisztensek és adminisztrációs osztályok támogatása nélkül. Ez lenne csak a fair...