A bankok problémás vállalati hiteleinek kérdése nemcsak hazánkban aktuális, de talán nincs még egy olyan európai ország, ahol ennyire kezdetleges stádiumban lenne a banki mérlegek tisztítása, a banki kölcsönök, mint pénzügyi eszközök másodpiaca. A formálódó jegybanki eszközkezelő várhatóan javít a helyzeten: egy komoly, hosszú távon is elkötelezett, forrással is rendelkező vásárló legalábbis megjelenik a piacon.
A korábbi bejegyzésekben (itt és itt) azt már tárgyaltuk, hogy miért (lenne) jó a pénzügyi intézményeknek, ha ez a pozitív változás bekövetkezne. Most azt vizsgáljuk meg, miért lesz nekünk, ügyfeleknek jó a banki mérlegtisztítás, mit profitál a „szép” banki mérlegekből a gazdaság egésze, valamint az állam.
A bankok a pénzügyi közvetítőrendszer legfontosabb tagjaiként forrásokat fogadnak, majd azokat bizonyos kockázati és lejárati szempontok együttes figyelembevétele mellett kikölcsönzik (ritkábban tőkebefektetést valósítanak meg belőle). A beszedett kamatokból és tőketartozásokból fizetik vissza a betéteket és persze tartják fenn önmagukat, jobb esetben a tulajdonosukat is.
Az egyszerűnek tűnő üzleti modellben rengeteg komoly kockázat van, ezek részletes taglalása még az egyetemi tankönyvek keretein is túllépne. Témánk szempontjából az a fontos, hogy a problémás hitelportfóliók banki működésre, pénzügyi beszámolókra és humán szervezetre gyakorolt hatásai hogyan gyűrűznek tovább a gazdasági szereplőkre.
- A rossz hitelek lekötik és „elégetik” a bankok tőkéjét. A hitelezéshez tőke szükséges, szabályozók írják elő, hogy a kihelyezett hitelek hány százalékát kell a bankoknak tőkéből (és nem ügyfélforrásokból) finanszírozni. Ha a veszteségek csökkentik a tőkét, akkor kevesebb marad hitelezésre, az ügyfélbarátabb működést célzó új fejlesztések finanszírozására.
- A bedőlt hitelekhez kapcsolódó feszes ügymenet túlterheli a banki adminisztrációt. Ezen hitelek kezelése a szokásos ügymenetnél is bürokratikusabb: levelezések, szerződések és azok módosításai, periratok, végrehajtások és mindezeknek a sokkörös ellenőrzései. Ezek a tevékenységek nyilván komolyan leterhelik a banki humán, informatikai és adminisztrációs kapacitásokat, erőforrást vonva el az új termékek kifejlesztésének adminisztrációja, valamint az új hitelek szerződési és folyósítási ügyvitele elől.
- A rossz hitelek lekötik a vezetők idejét. Mint minden vállalkozásban, a bankokban is a vezetői figyelem a „legforróbb” témák felé terelődik, márpedig a veszteséggel fenyegető bedőlések, kritikus adósi helyzetek éppen ilyenek. Ha a vezetők a vészharangot kongató elemzéseket olvassák és kilábalási tevekről tárgyalnak, az új üzleti lehetőségekről szóló anyagokra már nem marad idejük, kedvük. Nem lesznek új befektetési termékek, egyszerűbb és jobb számlacsomagok és persze személyre szabott, megfelelően strukturált hiteltermékek sem.
- A rossz hitelek állandó bizonytalanságban tartják a banki tulajdonost, és ez az új hitelkihelyezéseknél, stratégiai döntéseknél visszaüthet. Kevésbé vállalnak fel új, hosszú távú elköteleződést olyan leánybanknál, ahol sok a problémás és megoldandó ügy, például nem allokálnak forrást az új hitelkihelyezésekhez.
- A rossz hitelek demotiválttá teszik a banki alkalmazottakat. A jó értékesítő hisz az ügyfelében, a munkahelyében. Ha viszont egyre-másra bedőlnek az általa kezelt hitelek, akkor megtörik a hit, a munkakörnyezete mellett ő is arra gondol majd, hogy hiba történt. Következik a bizonytalanság, felelősség áthárítása, ami az új üzletek megvalósítását szinte teljesen ellehetetleníti, hiszen senki sem fog a banki szervezeten belül egy-egy új üzleti lehetőség, elképzelés „élére állni”. Ezért tapasztalhatunk néhány éve csupán „aktatologatást”a bankokban (tisztelet a kivételnek): nincs ember, aki gyorsan és határozottan merne dönteni.
A felsorolt problémákon segíthet a mérlegek kitisztítása. Persze ez nem csodaszer: egyszeri nagy fájdalommal és veszteséggel jár majd. Ezt követően azonban a fenti negatív hatásokkal egyáltalán nem, vagy csak részlegesen kell számolni. Tulajdonképpen elhárul az egyik legnagyobb akadály a vállalati és lakossági hitelezés újraindulása elől.