Legutóbbi bejegyzésünkben az MNB rossz bank alapítási szándékával foglalkoztunk. A koncepció akkor működhet, ha sikerül rávenni a kereskedelmi bankokat, hogy a nem megfelelően teljesítő vállalati hitelportfóliójukat a mai piaci feltételeknek megfelelő kondíciókkal értékesítsék.
A modell két oldalról orientálhatja helyes irányba a szereplőket. Egyfelől az erőforrások (szakemberek, vezetői figyelem, fejlesztési és IT kapacitások) nem a rossz, bedőlt üzletekre fókuszálnak majd. Másrészt végre eljön az igazság pillanata: teljeskörű átértékelést kell majd végrehajtani a hitelportfóliókon, azaz el kell számolni a mai feltételek mellett prognosztizálható veszteségeket.
Ennek hatása bizonyosan pozitív lesz. Véget érnek azok az évek, amikor az éles helyzetekben azért nem születtek megoldások, mert valami isteni csodában és leginkább óriási ingatlanpiaci felértékelődésben bíztak a hitelezők és ezért nem számolták el a mindenképpen szükséges értékvesztéseket, hitelleírásokat. Nincs más lehetőség, csak a valósággal való szembenézés, bármilyen fájdalmas is.
Az értékvesztések forrása a folyó évi eredmény, a tartalékok vagy a tulajdonos tőkeemelése. Bármelyikről is lesz szó, a tulajdonosok szempontjából ezek közel egyenértékű megoldások.
A fedezetek mai értékéhez igazított követelésértékek életet fognak lehelni a ma alig létező vállalati követeléskezelési piacba. Bár szinte valamennyi európai országban számos vállalati követelésportfólió gazdát cserélt, és ez alól az EU új tagországai sem voltak kivételek, nálunk ez a piac még gyerekcipőben (sem) jár. Ha a szükséges átértékelődések megtörténnek, akkor viszont „fair” értékek szerepelnek majd az egyes követelések vonatkozásában a banki könyvekben, ami megfelelő alap lehet a követelésvásárlók és a bankok közti megállapodások létrejöttének.
A portfólió ügyletek (az ún. non-perfoming loan, röviden NPL tranzakciók, tehát amikor nem egy-egy követelés, hanem egy akár többszáz elemből álló hitelcsomag kerül értékesítésre) vevői tipikusan professzionális intézmények, hedge fund-ok és ún. restructuring loan fund-ok. Fókuszukban a speciális szituációkból származó értékteremtés áll: rapid megoldásokkal stabilizálják a helyzetet, majd az üzletileg legracionálisabb irányba tesznek gyors és hatékony lépéseket. A magyar piachoz képest szinte végtelen tőkeerő, a bankinál rugalmasabb felügyeleti rendszer, a speciális helyzetekben szerzett tapasztalatok mind-mind azirányba hatnak, hogy végre megoldások szülessenek a bedőlések előtt álló vállalatok problémáira. Akár a „teremtő rombolás” jegyében meg kell szűnnie a cégnek és az erőforrásokat más formában kell hasznosítani, akár gyors és intenzív átalakításokra, restrukturálásra van szükség az adós vállalat háza táján.
Könnyen lehet, hogy a rossz bank alapítás a profik idejét hozza el. Akárhogy is lesz, a valósággal való szembenézés, az alternatív megoldások és struktúrák megjelenése nem tehet rosszat a vállalati banki piacnak. Nehéz is lenne a mai szinteknél még lejjebb kerülni.
