A pénzügyi termékek piaca rendkívül sokszínű. Fogyasztóvédelemre és piacszabályozásra nemcsak a hiteltermékeknél van szükség. Egy biztosítási szerződés üzleti szempontból is nehezen indokolható, egyoldalú felbontásának bemutatásán keresztül ötleteket próbálunk adni a szabályozás szükségessé vált módosításainak lehetséges irányaira.
A folyamatosan napirenden szereplő hiteltermékek mellett más, fokozott kockázatokkal és költségekkel járó termékek is megtalálhatók a lakossági pénzügyi piacon. A tisztességes üzleti működés, a fair banking azonban a jelek szerint még nem működik tökéletesen. 15 éve foglalkozom pénzügyi szolgáltatásokkal, egy biztosítómnak azonban a minap mégis sikerült meglepnie: a több éve folyamatosan bővülő üzleti kapcsolatunk ellenére, számomra teljesen váratlanul mondta fel a lakásbiztosításomat. Akasztják a hóhért.
Az ingatlant 7 éve vettem, és óvatos duhajként azonnal kötöttem egy lakásbiztosítást az egyik piacvezető biztosítónál. Magasabb szolgáltatási kört választottam, ami azt jelenti, hogy többet fizettem ugyan, viszont sokkal több elem került a biztosítási események körébe, így egy esetleges kár esetén magasabb térítési összegre is számíthattam. 2013 végéig semmi ilyesmi nem történt, szépen, késedelem nélkül, mindig előre fizettem az éves díjat. Harmonikus kapcsolatomat a szolgáltatóval jól jellemzi, hogy az egy éve kötött megállapodásunkban vállaltam, 3 évig nem váltok biztosítót, cserébe nem kell számolnom díjemeléssel. Ráadásul elégedett ügyfélként - hurrá! - a szolgáltatóhoz vittem több más biztosításomat is. Utólag átgondolva persze nem igazán tudom megmagyarázni, mivel is voltam olyan rendkívüli mértékben elégedett, hiszen a kapcsolat igencsak egyoldalú volt – én fizettem...
Az idei évben aztán pár kisebb káresemény történt – mindegyik a szélesebb biztosításnak köszönhetően került a biztosítási szolgáltatásba: elvesztettük az egyik bankkártyánkat (ekkor a letiltási költségeket egy bizonyos összeghatárig megtéríti a biztosító), majd elromlott az ajtózár és beragadtunk a lakásba. Az utóbbi helyzet megoldására az ún. „mestervonal” szolgáltatást vettük igénybe, azaz a biztosítóval szerződéses kapcsolatban álló szakember jött és szabadított ki minket, persze a zárat is megszerelte. A menekülésünk drága volt, mivel azonban az összegnek csak egy részét kellett fizetnem (biztosító rendezte a költségek nagyobb hányadát), olyan nagyon nem izgattam magam. Korrekt volt a szakember és a szolgáltatás is, igaz, pont ezért fizettem évekig komoly összegeket.
Nyár végén jött a meglepetéslevél a szolgáltatótól, melyben az állt, hogy a biztosítási évfordulóra felmondják a szerződést. Először nem értettem mi történt, de lassan világos lett minden: azért mondta fel a szerződést a biztosító, mert a bekövetkezett kár miatt az aktuális éves díj kb. háromszorosát kellett kifizetnie számomra.
Abban, hogy a felmondás jogszerű-e vagy sem, nem foglalnék állást, hiszen a biztosító általános üzletszabályzata szerint nyilván az, viszont ha ugyanezt én teszem meg a 3 éves hűségidőn belül, akkor ultis nyelven szólva „kocsi és ló” lett volna a veszteségem. Az, hogy a felmondás mennyire minősül tisztességes üzleti magatartásnak, egy sokkal érdekesebb kérdés. Nekem a döntés azt sugallja, hogy ennek a szolgáltatónak csak addig érdekes az ügyfél, amíg teljesít, amint azonban a biztosítónak is fizetnie kell, már nem kívánatos a kapcsolat.
Pedig, miért is kötünk biztosítást? Pontosan azért, hogy ha káresemény történik, akkor valaki részben vagy teljesen, helyettünk viselje annak terheit. Pénzügyi nyelven elcserélünk két pénzáramlást: a folyamatos díjfizetést (nagy elemszámú, de kisebb összegek) és a jövőbeni káresemények helyreállítási költségét, vagy annak egy részét (egyszeri, várhatóan nagyobb összegű kifizetések). A cserét árnyalja - persze ez a biztosítási termék lényege -, hogy az egyszeri tételek felmerülését, azok mértékét csak valószínűsíteni tudják a felek. Ezzel számolnak is a biztosítók. No de azt hogyan számolták ki, hogy az eddig számomra veszteséges, emiatt számukra nyereséges biztosítás most már számukra lesz mindig veszteséges. A megtörtént biztosítási események az esetemben teljesen függetlenek a jövőben várható fejleményektől: valószínűleg nem fogom sűrűbben elveszíteni a bankkártyámat csak azért, mert most az egyszer elhagytam, sőt, gondolom, az ajtó beragadása sem lesz eztán rendszeres és törvényszerű.
A szerződés felmondásával elvesztek egy 7 éves fizetési fegyelmet igazoló múltat, ami igenis érték. Új biztosítást kell keresnem, amit nyilván kedvezőtlenebb feltételekkel tudok megkötni, hiszen az új szolgáltató nem ismer majd, ott nincs track recordom.
Lenne néhány javaslatom, amelyek segíthetnének a hasonló helyzetek kialakulásának megelőzésében:
1) Maximális fizetési fegyelem esetén, egy olyan év után, amikor a biztosító a beérkező díjnál többet fizetett az ügyfél felé, ne legyen felmondható egyoldalúan a biztosítási szerződés.
2) Ne csak egyfajta, egyéves biztosítás legyen választható a termékpalettáról, hanem legyenek többéves verziók is.
3) A biztosítási díjak megfizetéséről legyenek kötelesek a szolgáltatók az adóslistákhoz hasonló adatbázist vezetni, sőt, a díjkalkulációknál azt legyen is kötelességük használni. A jó ügyfelek így alacsonyabb díjakat, kedvezőbb termékeket kaphatnának.
Nyilván számos további lehetőség is lenne a szolgáltatók tisztességtelen üzleti magatartásának megfékezésére, ezért várjuk az ügyben az Olvasók ötleteit is.
