Háromrészes sorozatunkban azt mutatjuk be, mit tehet egy vállalkozás, ha bankkal szembeni kötelezettségei szorongatják. A második részben a restrukturálás egyszerű módszereit és az ún. interim megoldásokat villantjuk fel.
Milyen eszközök állnak a finanszírozók és az adósságkonszolidációra szoruló vállalkozások rendelkezésére, ha egyszer a restrukturálás feltételei (http://reconcept.blog.hu/2013/12/03/hogyan_rendezzuk_at_banki_tartozasainkat_1_ut_a_restrukturalasig ) adottak és a felek szándéka is erre irányul? A lista korántsem teljeskörű, leginkább saját tapasztalatunk révén állt össze. Konkrét esetekben innovatív, kreatív megoldásokkal bővíthető a felsorolás.
Egyszerű módszerek
a) Hitel futamidejének meghosszabbítása, időleges tőkefizetési moratórium vagy a kamat tőkésítése: Mindhárom eljárásviszonylag egyszerűen kivitelezhető, viszont csak rövid távú, könnyen megoldódó problémák kezelésére alkalmazható. A finanszírozási cashflow az átmenetileg kisebb adósságszolgálat miatt javul, így időt és némi forrást nyer a társaság. Komoly tartozások esetén azonban nem menti meg a céget a bedőléstől.
b) Kamatcsökkentés: fajsúlyosabb eszköz, alkalmazásával némileg változik a vállalat által megtermelt működési eredmény elosztása a finanszírozók és tulajdonosok közt. Önmagában ritkán hatásos, viszont átmeneti eszközként hasznos és a tulajdonosok számára mutathatja a finanszírozók elkötelezettségét.
c) Hitelleírás, ’haircut’: nagyon jól hangzik, sokszor ezért szállnak ringbe az adósok. Mégis rossz hírem van: önként és dalolva senki sem szeret bukni, veszteséget realizálni. De még ha sikerül is elfogadtatni a hitelezőkkel, önmagában a legritkább esetben oldja meg a problémát. Nemcsak azért, mert komplex reorganizáció nélkül újratermelődik a veszteség, hanem a „moral hazard” (erkölcsi kockázat) és a hitelező egyoldalú veszteségvállalása a későbbi üzleti kapcsolatra is rányomja a bélyegét.
Interim megoldások
Ezen módszerek lényege, hogy segítik „megtámasztani” a vállalkozást, amíg a 10-15 hónapig tartó összetett tárgyalási folyamat lezárul (a praxisunkban előfordult már két és fél éves tranzakció is). Fontos, hogy a tárgyalások alatt kialakuljon a status quo: a feleknek egyet kell érteni a célokban, az ehhez kapcsolódó eljárásrendben, az időkeretben és néhány egyéb feltételben. A tárgyalások azt is megkívánják, hogy felek bizonyos vállalásokat is tegyenek: kamatcsökkentés, moratórium, bizonyos menedzsment- és tulajdonosi jogok korlátozása. A már említett tőkefizetési moratórium mellett két gyakori átmeneti intézmény létezik.
a) Megnemtámadási megállapodás (’standstill agreement’): előnye a szenzitivitás és a konstruktivitás. Minden érintett egyenrangú szerződő féllé válik, így ha létrejön, az jó jel: megvan a restrukturálás legfontosabb összetevője, vagyis az együttműködési szándék. Hátránya, hogy a megállapodás létrehozása idő- és kompromisszum-igényes. Sok bajban lévő társaság már ezt sem képes túlélni.
b) Agresszívabb eszköz a tárgyalási helyzet kialakítására a csődvédelem, amelynek célja egyezség elérése a hitelezőkkel a cég továbbműködése érdekében (sokszor csak időhúzásra használják, de ennek kifejtése nem e bejegyzés feladata). A csőd a törvény erejénél fogva reorganizációs tárgyalási keretet nyújt. Olyan cégek esetében, ahol sok hitelező áll sorban, általában ez az egyetlen működőképes (és törvényes) konstrukció. Előnye a gyorsaság, a feszes és egyértelmű időkeret, valamint a törvényi háttér nyújtotta biztonság. Mivel azonban csődvédelmet az adós kér, a hitelezők konstruktivitásának határt szabhat, hogy bizonyos lépéseket nem egyeztettek velük.
Az utolsó részben: az összetett restrukturálási technikák kerülnek bemutatásra.
