Van egy rossz szokásom, ha már tévézek, néha a reklámokat is megnézem. Pár napja este legalább volt értelme: az egyik legdrágább reklámsávban állami tulajdonú postavállalatunk a sárga csekket hirdette, igen hosszan. "Tartsa kézben a pénzügyeit!” - szólt az üzenet.
A készpénzforgalmat reklámozni szerintem nem túl előremutató. A készpénz ugyanis nem biztonságos: ellophatják, hamisíthatják, ráadásul nagyon drága, mindenkinek. Tudom, havi 150 ezerig ingyenesnek tűnik, de nem az, hiszen a bankszámlánk más költségtételeinél kifizetjük az árát, és bizony a sárga csekkeket küldő szolgáltatók is beépítik a tarifájukba az őket terhelő költségeket. Sőt, a nagy készpénzforgalom növeli az állami, pontosabban a jegybanki (logisztikai) költségeket is. Az MNB egy közelmúltban végzett felmérése 100 milliárd forint feletti megtakarítási lehetőséget mutatott ki a készpénzforgalom csökkentésével. Ebben valószínűleg nincsenek benne azok a költségek, amely a postákon történő sorban állásból adódnak. Minden olvasóra rábíznám annak átgondolását, hány órát vár havonta a csekkfeladásra a postán. Ezt az időt sportolásra, szórakozásra vagy éppen pénzkeresetre is lehetne használni.
A reklám üzenete emlékeim szerint az volt, hogy a csekkbefizetéssel kontrollálni tudjuk a kifizetendő tételeinket. Ez igaz is, azonban pontosan ugyanezt a bankszámlánk használatával is meg tudjuk tenni. Bármelyik tétel szolgáltató általi beszedését megtilthatjuk (hiszen a számlát esedékesség előtt megkapjuk), összeghatárt állíthatunk be a beszedésekhez, a legparásabbak pedig tételenként is utalhatnak.
Persze értem én, hogy a banki utalás költséges. Ha valakinek nincs ingyenes utalást lehetővé tevő számlacsomagja, akkor a havi számlák kifizetése a teljes összeg fél százalékába is belekerülhet. Ez havi 100 ezer forint esetén 500 forintot jelent. Aki ezt sokallja, kénytelen havonta 2-3 alkalommal postára menni és legalább egy órát rászánni az életéből a befizetésekre. Legfeljebb ötszáz forintért.
Eközben egy gazdasági szereplő milliókat költ arra, hogy a készpénzforgalomra bátorítsa a lakosságot – amelyen egyébként közvetett tulajdonosa tízmilliárdokat bukik. Ezt a céget egyébként társvállalatával közösen ugyanez a tulajdonos egy fejlett pénzügyi szolgáltatási központtá akarja tenni – helyesen, mert a kereskedelmi bankok manapság nincsenek abban a helyzetben, hogy a pénzügyi infrastruktúrát megfelelő ütemben fejlesszék.
A marketingkampányokat és PR-üzeneteket nyilván rövid távú üzleti célok, parciális érdekek vezénylik: szokott ez így lenni vállalatoknál, függetlenül attól, hogy a tulajdonos egy multinacionális holding vagy éppen a magyar állam. Kívülről nézve azonban jelen esetben a tettek és az érdekek nem találkoznak: egy felelős pénzügyi szolgáltatónak a lakosságot a fejlett fizetésforgalmi megoldások irányába kéne mozdítani, akár még rövid távú veszteségek vállalása árán is. Ez az a veszteség, ami a másik zsebben nyereség lesz (csökkennek a készpénzhez kapcsolódó logisztikai költségek), és közben a fejlett világhoz is közelebb kerülünk.
