Háromrészes sorozatunkban azt mutatjuk be, mit tehet egy vállalkozás, ha bankkal szembeni kötelezettségei szorongatják. Az utolsó részben a restrukturálás valódi eszköztárát, az összetett technikákat soroljuk fel.
A kötelezettségek szerkezetét érintő megoldások
A restrukturálás valódi eszköztára itt kezdődik. Mindegyikről önmagában oldalakat lehetne írni, ezért inkább csak felsorolásukra szorítkoznék, azzal a megjegyzéssel, hogy a lista korántsem teljes. Mindegyik technika a kötelezettségek összegét, fedezettségét, kielégítési sorrendjét és a hitelezők kockázatértékelését érinti.
a) Hitel alárendelése: a finanszírozók a kölcsöneik egy részéhez tartozó adósságszolgálatot alárendelhetik a vállalat többi kötelezettségének, valamint saját „normál” hiteleiknek. További lehetőség, hogy az alárendelt kölcsönök adósságszolgálata (annak egy része) tőkésíthető (az utolsó törlesztőrészletet növeli), így rövid távú meg nem fizetése nem terheli a vállalat cashflow-ját. Mit kap ezért cserébe a finanszírozó? Jobb esetben nagyobb kamatot, rosszabb esetben azt, hogy nem rántja magával az adós a bukásba.
b) Tőkévé konvertálható kölcsön/kötvény: az adósság egy része átalakítható olyan konstrukcióvá, ahol a hitelező saját döntése vagy előre rögzített feltételek esetén könnyen és gyorsan tulajdonba kerülhet a cégben. Hazánkban ez leginkább az adós üzletrészeire, részvényeire szóló vételi jog kiírásával állítható elő. Kérdés, hogy e módszer milyen támogatást kap majd az új Ptk-tól.
c) Konverzió lízingre, eszközbérletre: elsősorban ingatlanprojektek restrukturálásának eszköze. Maga az ingatlan vagy az azt tulajdonló projekttársaság üzletrésze átszáll a finanszírozókra, az adós pedig üzemeltetőként, bérlőként kezeli tovább az ingatlant. Előnye, hogy a nehéz helyzetben lévő cég finanszírozásának kockázatát azzal tudja mérsékelni a hitelezői kör, hogy tulajdonba kerül, így további nehézségek esetén gyorsabb és olcsóbb a biztosíték érvényesítése. Az adóst gyakran visszavásárlási opció támogatja.
Komplex módszerek
Ezek az igazán kreatív, összetett és éppen ezért jó eséllyel eredményre vezető megoldások. Életmentő műtétek, melyeket követően a rehabilitáció (azaz az alaptevékenység újraszervezése és az új pénzügyi rendszer megfelelő működtetése) ugyanolyan fontos, sőt.
a) Hitel–tőke konverzió: klasszikus eszköz, amely a hitelező tulajdonossá válását eredményezi. A kölcsönt átsorolják a tőkeelemek közé, miközben a felek megállapodnak, hogy mekkora tulajdoni aránnyal és milyen tulajdonosi jogokkal ruházzák fel a hitelezőkhöz kerülő üzletrészt/részvénycsomagot. Mivel a hitelezők kevésbé szeretnek aktív szerepet vállalni a cég irányításában, viszont fokozott transzparenciát várnak el, az osztalékarányok és a menedzsmentjogok ténylegesen elválnak a tulajdoni hányadtól. Az új tulajdonosi szerkezetről és a komplex együttműködésükről a felek társasági szerződésben és szindikátusi szerződésben rendelkezhetnek.
b) Menedzsmentjogok közös gyakorlása: ha a hitelezők nem akarnak tulajdonossá válni, viszont aktívabb szerepet vállalnának a cég irányításában vagy annak felügyeletében, akkor a társasággal egyetértésben szakértőket delegálhatnak. Az elv egyszerű, a megvalósítás már nem annyira. Ha a szakértő a cég ügyvezetésébe kerül, akkor ő nem járhat el a hitelezők javára, csak és kizárólag a cég érdekeit kell, hogy képviselje (kivéve a csődszituációt, amikor az ügyvezetés a hitelezők érdekében kell eljárjon). Éppen ezért gyakoribb, hogy egy nagy felhatalmazással rendelkező tanácsadót, ún. bankbiztost neveznek ki, aki bizonyos kérdésekben a finanszírozók „jobb keze” és „szeme” is egyben. Az ő támogatása nélkül bizonyos pénzügyi, beruházási lépéseket nem valósíthat meg a vállalat, ellenkező esetben a finanszírozók felmondhatják kölcsöneiket.
c) Eszközök, üzletágak és leányvállalatok leválasztása: a technika hasonlatos a felvásárlási ügyletekben használt asset strippinghez. A módszer a társaság cashflow-jának egyik szintjét, a befektetési pénzáramlást célozza. Az alaptevékenységhez nem feltétlen szükséges eszközök leválasztása készpénzt szabadíthat fel, csökkenti a kötelezettségállományt, sőt további komoly előnyökkel jár: a vezetői figyelem kevesebb irányba szóródik, miközben a kisebb finanszírozási igény miatt a finanszírozók bátrabb döntéseket hozhatnak az őket érintő kérdésekben.
d) Turn-around szakértő bevonása tulajdonosi szinten: bár az egyszerű tőkebevonás általában nem működőképes, a speciális szakértelemmel egybekötött tőkebevonás már sokszor elfogadható a felek számára. A túlságosan eladósodott vállalatok ritkán képesek kigazdálkodni a klasszikus tanácsadói díjakat. A szakértő ekkor a díjazásának nagy részét tőkésíti – üzletrészt kap érte vagy a finanszírozóknak alárendelt hosszú távú kifizetést fogad el. Már ezzel önmagában bizalmi szituációt jött létre minden fél irányában, hiszen így az érdekeltsége egyértelmű: a cég reorganizációjában és profittermelő képességében lesz érdekelt – ez minden fél üzleti érdeke. Ezt a módszert a Reconcept is előszeretettel használja.
A sorozat második és a mostani befejező,harmadik részben felsorolt technikák, a legegyszerűbb futamidő-hosszabbítástól a komplex konverziókig fogások egy étlapról: több tételt kell választani, mert önmagában egyik sem lehet eredményes. A jó szakértő feladata, hogy az érintetteknek minden lehetséges eszközt bemutasson, azok előnyeivel és hátrányaival, hosszú távú hatásaival együtt.
Végezetül egy „biztonsági” figyelmeztetés: a felsorolt módszerek még szakértői kezekben is veszélyesek, hatásaik drasztikusak lehetnek. Egyfelől – mint minden pénzügyi tranzakció esetében – komoly egyszeri adóügyi, számviteli, jogi és pénzügyi hatás jelentkezik, amelyek kockázatait kezelni kell. Másfelől a lépések az alapműködésre is hatással vannak és szinte minden folyamatot érintenek. (Ha az olvasó belegondol, tulajdonosi változásokról, leányvállalatok és nagy eszközök leválasztásáról beszéltünk). Minden esetben javasoljuk tehát, hogy vonjanak be tapasztalt tanácsadót a folyamatokba.