Az elmúlt napokban tele volt a sajtó a bitcoinnal: jegybanki figyelmeztetések, tőzsdei összeomlások, árfolyamot mozgató kínai hírek. De pénz-e egyáltalán a bitcoin vagy csupán a soha nem szűnő emberi spekuláció tárgya?
A bitcoin a 2008-as pénzügyi összeomlást követően jött létre, talán éppen a válságokat kísérő útkeresések eredményeként. Sok összefoglaló elérhető a bitcoin fogalmáról (például itt és itt), nem ismételnénk ezeket. A mi kérdésünk kizárólag arra vonatkozik, hogy miként kezelhető a bitcoin. Árutőzsdei termékként, amelynek árfolyamára a gabonához, fémekhez (jobb eset) vagy tulipánhagymákhoz (rosszabb eset) hasonlóan spekulálnak a befektetők? Avagy új pénzeszközként, devizaként, amelynek – mint minden más hagyományos devizának – létezik tőzsdei kereskedelme?
A pénz legfontosabb tulajdonsága, hogy az azt felhasználó közösség tagjai elfogadják fizetési eszközként, azaz értékkel ruházzák fel. Minden a közös elfogadáson alapszik. Régen az érmék nemesfém tartalma volt az érték biztosítéka. Nem mintha az aranyat univerzálisan fel tudták volna használni, viszont ez biztosította a "véges számosságot" és a nemzetek között is csereszabatos értékközvetítői státuszt.
A pénz mint fogalom, bizonyos felfogásban nem más, mint "mértékegység" (kölcsönösen elfogadott egyenértékes), ami "érték" mérésére szolgál. Munkaerő, áru, és jogok cserélnek gazdát, szolgáltatásokat vesznek igénybe nap mint nap a pénz mint csereeszköz segítségével.
Ugyanakkor a pénz maga is rendelkezik értékkel, azaz önállóan is lehet áru: a hitelezés és a betétlekötés kapcsán a kamat a különböző időben, de azonos devizanemben rendelkezésre álló pénzeszközök egymáshoz képesti ára. Ennek köszönhetően képes a pénz felhalmozási funkcióját is ellátni.
Ma már nem a nemesfémtartalom, hanem a devizák mögött álló nemzetgazdaságok és jegybankok rendszere miatt bízik meg a társadalom a különféle pénznemek értékében. Tapasztalhatjuk, hogy ha a mögöttes gazdasági rendszerben problémák adódnak, akkor az az adott ország devizájának árfolyamában rögtön megjelenik. Elég az argentin pesóra vagy az ukrán hrivnyára gondolni.
Nézzük meg hasonló szempontok szerint a bitcoint.
Nem lévén mennyiségi szabályozó (például jegybank) a bitcoin létrehozásakor véges számosságot biztosítottak, oszthatósági szabályok bevezetése mellett. Maga a bitcoin-protokol, amely a virtuális elszámolás mikéntjét tartalmazó kód, nem manipulálható, így ez a zárt rendszer működőképes lehet. Létezik rá árjegyzés, azaz vannak olyan vállalkozások, amelyek (leginkább) dollárért adnak-vesznek bitcoint. Kereslet és kínálat is létezik, noha itt tapasztalhatunk némi rendellenességet.
Bizonyos országokban (Argentína, Irán és tavaly decemberig Kína is ebbe a körbe tartozott) az állami szabályozások miatt az állampolgárok korlátozottan juthatnak devizához. Mivel a bitcoint nem tekintik devizának, vele szemben nincs ilyen korlátozás. Érthető tehát, hogy ezen országok állampolgárai alternatívát látnak a virtuális pénzben az országban ragadt megtakarításásaik „kimentésére”. Nem véletlen, hogy a kínai korlátozások bevezetésekor – azaz egy a keresleti oldalra mért negatív csapás miatt – a bitcoin árfolyama megfeleződött.
A bitcoin virtuális világában nincs nemzetközi szabályzó, sem felügyelet vagy hatóság és ez a rendszer egyik gyenge pontja. Az Mt. Gox múlt pénteken bejelentett csődjéig a legnagyobb forgalmat lebonyolító bitcoin tőzsdének számított. A Wall Street Journal információi szerint az online tőzsde gyakorlatilag szabályozói felügyelet nélkül működhetett, hiszen a szabályozók nem tekintik a bitcoint pénznek. Az auditálatlan technikai rendszer gyengesége meg is mutatkozott: az ügyfelek virtuális „számláinak” technikai hosszan tartó manipulációjával hackerek 750 000 bitcoint tulajdonítottak el (a kár összege 100 dollár/bitcoin-on átszámítva 75 millió dollár).
A bitcoin mögött nincs aranystandard rendszer vagy kézzel fogható nemzetgazdaság (vagy azok csoportja). Bitcoinért ma nem vehetünk élelmiszert, nem tankolhatunk benzint és egyelőre bitcoint elfogadó étterem sincs a belvárosban. Ez adja a rendszer másik gyenge pontját: marginális (tendenciáját tekintve egyébként növekvő számú) elfogadó már van ugyan a rendszerben, de nincs kellő átjárás a virtuális pénztárcánk és a kézzel fogható reál világ között. Enélkül a bitcoin egyelőre a spekulánsok terepe, nincs mögötte olyan fundamentum, amely a stabilitását adná. A hagyományos „off-line” valutákkal szembeni átváltási árfolyamokat ma tehát pusztán a bitcoin birtoklása iránti kereslet és kínálat erőviszonyai alakítják, ami előrejelezhetetlen és pusztán spekulatív.
Az elmúlt hat hónap bitcoin dollárral szemben jegyzett árfolyama az Mt. Gox kereskedési platformon a következőképpen alakult a tőzsde csőd előtti utolsó árjegyzéséig (2014. február 25.):
Érzékelhető, a bitcoin árfolyama nagyon hektikusan változik (a rengeteg sajtóhír, rendőrségi akció és egyéb események hatására), ami az általános elfogadottságát, a „mértékegység” és megtakarítási funkcióját alapvetően lehetetleníti el. Ki takarítana meg egy olyan pénznemben, amely egyik hónapról a másikra elvesztheti dollárban számított értékének felét?
A fenti érvek alapján a bitcoin ma (még) nem mondható pénznek, mert nem képes betölteni annak összes funkcióját. Inkább tekintsünk rá korlátozottan forgalomképes, készpénzt megtestesítő (de nem helyettesítő!) eszközként.