Nagy a mozgás a felszámolók piacán. Sok mindent lehet olvasni, még több mindent hallani. Az állami felszámolói listát újraírják – csak azok a cégek irányíthatnak felszámolási vagy csődeljárásokat, akik rajta vannak ezen a listán. Lépjünk túl azon, hogy mennyire jó a központi kiválasztás. Ha pozitívan gondolkodva szakmailag megfelelőnek tekintjük az eljárást, akkor jó is kisülhet belőle. Az se firtassuk, hogy a felszámolók törvény által meghatározott díjazása a felszámolást részesíti előnyben az eredményes csődeljárással szemben. Vagyis mondhatni abban motivált a szakma, hogy bezárjon cégeket, nem pedig abban, hogy segítsen megmenteni őket.
Forrás: www.everystockphoto.com, a kép felhasználásának feltételei a jogtulajdonos korlátozza.
A minap a kollégáimmal kutatni kezdtünk eladó ingatlanok után. Első ötletünk az volt, hogy megnézzük a felszámolási eljárásokban értékesítésre kiírt ingatlanok adatbázisát. Legalábbis megnéztük volna, de nem találtunk ilyet.
Nem az lenne a hitelezők érdeke, hogy a felszámoló könnyen és gyorsan vevőket találjon az adós vagyonára? Ekkor lenne esély arra, hogy legalább valamit viszontlássanak a pénzükből.
Mondhatjuk persze, hogy mindez érdekelje azt, akinek tartoznak.
Rossz hírem van. A magas hitelkamatokon, a nem létező hitelezésen, a drága cégalapításon, a magas adókon keresztül mindannyian megfizetjük a hitelezői veszteségek ránk jutó részét. A bankok a portfóliójuk jövedelmezőségét, az adóhatóság az összesen beszedni tervezett adótömeget nézik. Ha a felszámolás alatti cégekből nem jön a tervezett összeg, majd megfizeti más.
Mondjuk mi.
Már persze ha a felszámolási eljárások nem válnak átláthatóbbá és hatékonyabbá...
