Hetek óta a Magyar Nemzeti Bank növekedési hiteléről szóló hírektől zeng a magyar sajtó. A program december 31-ig tartó első körében 500 milliárd forintnyi olcsó (2,5 százalékos kamatú), állami támogatású hitelt kaphatnak a cégek a bankoktól, majd 2014 végéig további 1500 milliárdot abban a reményben, hogy beindulnak a beruházások, jobb helyzetbe kerülnek a hazai vállalkozások és élénkül a gazdaság. De ki az, aki tényleg hozzáfér ehhez a pénzcsaphoz?
A célok fontosak, a megvalósítás módjáról persze folyik a vita. Ebben a bejegyzésben azonban nem a megvalósítás mikéntjét elemezzük, hanem egy gyakorlati kérdésre hívjuk fel a figyelmet. Sok vállalkozás nincsen felkészülve a hiteligénylésre, így hiába is pályázik az olcsó forrásra, nagy eséllyel nem fogja azt megkapni. Mit kell tennie egy cégvezetőnek ahhoz, hogy ez ne így legyen?
A hiteligénylés előtt fontos leülni, végiggondolni és rögzíteni, hogy mi is tulajdonképpen a hitel célja. „Hagyományos” struktúrát és felkészülést igényel egy forgóeszköz-finanszírozási konstrukció vagy egy olyan beruházási hitel, amely a hitelt igénylő társaság normál működésébe, üzletméretébe belefér. Más azonban egy olyan beruházási hitel, amely jócskán meghaladja a cég jelenlegi finanszírozási lehetőségeit és/vagy üzletileg elkülönül a jelenlegi működéstől (utóbbi kategória tekinthető projektnek).
Bármelyik irányban is gondolkozik a vállalkozás, fontos érteni és látni a pénzáramlások változását és belső forrásokkal, tartalékokkal fel kell készülni arra, hogy lehetségesek bizonyos megakadások, előfinanszírozási szükségletek. Ilyen akadály, ha lassabban lehet lehívni a beruházási hiteleket, bürokratikusabb az új forgóeszközhitel jóváhagyása, miközben üzletileg már indokolt lenne a használata, azaz a kifizetések esedékessé válnak.
Alaposan mérlegelni kell az üzleti lehetőségeket. A „kabát gombhoz varrása”, azaz az olcsó forrás által felpumpált eszközállomány óriási veszélyeket rejthet. Tényleg szükséges a bővülés, képes lesz a cég többlet készpénztermelésre? A helyes, kétkedő tulajdonosi és vezetői kérdések feltevése mindig fontos – a válság előtti utolsó években sajnos sok esetben éppen ez maradt el. A kedvező források megjelenése önmagában nem indokolhatja egy üzlet létrehozását, bővítését. Az a felfogás, hogy „ingyen minden jó” vagy olcsón minden forrás szükséges, sokszor nem vezet eredményre, hiszen a vele járó megkötések, halmozódó pénzügyi terhek, az üzletkötési kényszer megbéníthat, akár be is dönthet egy céget. Hogy a klasszikus vállalati pénzügyi elméletet ne is említsük, amely szerint a befektetési döntések függetlenek lennének a finanszírozási döntésektől
Az az igazi kérdés, hogy van-e kereslet, fizetőképes célügyfél, aki készpénzzel tud fizetni és elfogadja, hogy drágábban vásároljon, mint amennyiért vállalatunk a terméket/szolgáltatást képes előállítani. Ha mindenre igenlő a válasz, akkor az elérhető kedvező forrás segít megadni a tulajdonosoknak az utolsó lökést.
Ha pénzügyi és piaci lehetőségeit tisztázta a cégvezető, akkor jön a neheze, a cég tulajdonképpeni átvilágítása. Az MNB és a növekedési hitelprogramban vele társult kereskedelmi bankok nem dolgoznak másképp, mint a normál hitelezéskor. Vagyis a hitelképesség mércéje ugyanaz: a megfelelő cégműködés, a pozitív jövőkép és a készpénztermelő képesség. Fontos kritérium a működés átláthatósága, a tiszta múlt, mind a cég, mind a tulajdonosok szintjén. Szintén kiemelt jelentőségű a megfelelő pénzügyi riportrendszer, valamint a megalapozott üzleti terv . A szokásos „formaságok” közé tartozik az értékbecslések prezentálása.. Ha ezeken a területeken hiányosságokat talál a hitelintézet, el fogja utasítani a kérelmet. Az olcsó forrás nem jelenti azt, hogy a kockázatok felett szemet hunynának a hitelezők. Sőt, a hazai vállalati hitelezés az elmúlt években éppen az ellenkezőjéről szólt. Reménykedjünk, hogy ez a mentalitás hamarosan megváltozik. Ez ugyanis az alapvető feltétele a hosszú távú, stabil gazdasági növekedésnek.
