A magyar társadalmi és gazdasági rendszer számos strukturális problémája közül az egyik legfontosabb a nyugati társadalmak hagyományos építőkövét jelentő, többgenerációs vállalkozócsaládok hiánya. A rendszerváltás utáni vadkapitalizmus képtelen megfelelő mértékben kitermelni azokat a környezetükről felelősséggel gondolkodó többgenerációs vállalkozásokat, amelyek méretüktől függően több-kevesebb embernek munkát adva, megélhetést tudnak biztosítani családoknak. Eközben az elmúlt években kis- és középvállalkozók tömegei mentek tönkre, majd cégromokat hátrahagyva valamilyen formában újrakezdték vállalkozói létüket. Hibázhatunk mindannyian, de az már komoly gond, ha a bedőlés és újrakezdés válik egy vállalkozó fő profiljává.
A magyar kkv-szektor folytonos válságának akkor lesz vége, amikor tömegesen jelennek meg azok a vállalkozók, akik hosszú távon életképes, éppen ezért mindig megújuló üzleti modell mentén képesek működni. Ez a folyamat gyorsítható ugyan, de nem mindegy, hogyan. A segítség, a támogatás ellentétes a vállalkozói szemlélettel. Ami mikroszinten olcsó vagy ingyenes forrásnak tűnik, az rendszerszinten nagyon költséges is lehet. Ez még akkor is így van, ha ma sok hazai vállalkozás elsőszámú finanszírozási forrása az EU-támogatás. Összességében ez is a társadalom költsége, hiszen a támogatást az adófizetők biztosítják. Az „ingyenpénzzel” torzított versenyben pont az innovatív, reális jövőképpel rendelkező, versenyképes vállalkozások kerülnek hátrányba.
Pénzügyi támogatás helyett hosszú távon eredményesebb a vállalkozási körülmények és a tágan értelmezett infrastruktúra átalakítására allokálni a forrásokat. Ez lényegesen kisebb költséggel járna annál, amennyit a közvetlen állami és az EU-szintű támogatások folyósítását és a teljesítések ellenőrzését végző bürokrácia működtetése igényel, és akkor még a támogatás összegét és az „ingyenpénz” társadalmi káros hatásait nem is vizsgáltuk.
A vállalkozási keretek megfelelő és stabil kialakításával lehetséges olyan tartós változásokat előidézni, amelyek egy bizonyos kritikus szint felett már pozitív eredményeket hoznak társadalmi szinten is. Csak egy ilyen stabil keretrendszerben lehet reális cél családok sokasága számára, hogy generációkon átívelő vállalkozásokat hozzanak létre.
A kkv-szektor egészséges működéséhez szükséges alapfeltételek kialakítása az állam feladata.
1) Bürokrácia lebontása: Minden kormány harcot indít a felesleges bürokrácia ellen, sajnos a kézzel fogható eredmény még várat magára. Óriási költséget jelent a hivatalok fenntartása, az adminisztráció, és a hétköznapokban bizony sokszor úgy tűnik, mindez értelmetlen. Nyilván van egy szint, ameddig igenis szükség van a jó értelemben vett bürokráciára, ellenőrzésre és támogatásra, de ezt a mértéket itthon mi már jelentősen meghaladtuk.
2) Stabil jogszabályi környezet kialakítása: A generációkon átívelő vállalkozásokat csak akkor lehet építeni, ha megvannak hozzá a stabil törvényi-jogszabályi háttér.
3) Tisztességes verseny előnyben részesítése: A társadalom számára az a hasznos, ha a piacok minden szegmensében érvényesül a verseny, sok a piaci szereplő, akiknek az állam, a vevők és a tőkepiacok felé párhuzamos a pozíciója. Ez az a modell, amelyben hosszú távon a jobb teljesítményt nyújtó vállalkozás lesz az eredményesebb, azaz a jó tényleg „elnyeri méltó jutalmát”.
4) Adózási környezet egyszerűsítése és stabilitása: A bürokrácia leépítéshez hasonlóan az egyszerű és stabil adórendszert is sokan megígérték már, ám eddig mégsem történt érdemi változás. Ugyan időről időre történnek előrelépések, de a gombamód szaporodó új adófajták – amelyek néha évközben is változnak –, valamint az adóhatósági eljárások beláthatatlansága és rugalmatlansága a kedvező hatásokat elemészti.
5) Befektetés a humántőkébe és a képzésbe: A modern vállalkozási, adózási, jogi és pénzügyi ismeretek nélkül a legjobb termékötlet is elbukik. A fejlődéshez elengedhetetlen a társadalomtudományi és közgazdasági oktatás magasabb szintre pozícionálása.
A megfelelő keretrendszer kialakulása segítene a társadalmi szemlélet megváltozásában is: a köztudatban új kép alakulna ki, amelyben a vállalkozó nem kopasz, nem luxusterepjáróval jár, ugyanúgy dolgozik, mint egy alkalmazott, munkás vagy vezető, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő még kockázatot is vállal.
A jó hír az, hogy már egészen kis változásokkal is nagyon sokat el lehetne érni, csak nem szabad rövid távú politikai érdekek és fiskális szempontok miatt visszafordulni az úton.
